Costa del Sol Walks - Los Cuchillos, Sierra de Canucha

 Hétvégi túrázásunk célja a Los Cuchillos, avagy "A Kések" volt. A túra útvonalat Gergő választotta a Costa del Sol Walks túrakönyvből.

A túra fontosabb paraméterei:

• Szintemelkedés: kb. 450 m
• Legnagyobb magasság: 1230 m
• A túra hossza: kb. 7 km

A térképünk

Nagyjából 750-800 méteres magasságból indultunk a térképen jelzett Refugio el Juanar ponttól. Először leereszkedtünk egy patak völgyébe (víz az nem volt, egy csepp se), majd a völgyben elsétáltunk a felfelé vezető ösvényig.

 

A túra kezdetét jelző szikla, és a túraútvonal térképe

 Innen indultunk, már ez is nagyon szép volt.. a cél a képen látható nagyobbik hegy mögötti hegy csúcsa volt

Az ösvény elég szűk volt, no meg rengeteg kő volt az úton. Nagyon figyelni kellett a lábunk elé, én rendszeresen megbotlottam valamiben, mert nem bírtam megállni, hogy ne gyönyörködjek a kilátásban.

 

Ösvény felfelé (itt azért már nagyon figyeltem)

 És nagyon sokszor megálltam, mert tényleg fantasztikus volt a kilátás (és fárasztó a sétálás)

A túra első felében egy vékony ösvényen haladtunk felfelé, a túrakönyv szerint, 100 lépés alatt 1 métert emelkedtünk. Ez a része volt a túrának legfárasztóbb.

 Az első pihenő, a kilátás csodálatos, én pedig itt voltam talán a legfáradtabb

 Talán ezen a képen látszik a legjobban, hogy milyen meredek volt az út

Szerencsére hamar felértünk olyan 1000 méteres magasságba, ott már viszonylag sík terepen kerültük meg a hegycsúcsot. A hegy megkerülése után újabb pihenőt tartottunk, mielőtt elindultunk volna a csúcs felé.

 A cél

 A kilátás

 Rengeteg hegy mindenfelé

Az úton kétszer futottunk össze más turistákkal, egyébként a hely nagyon békés volt, a szelen és néhány madáron kívül nem hallottunk semmit.

 

Gergő, már majdnem a hegytetőn

 Egész jól bírtam a sok felfelé mászást..

Mikor megláttam a hegytetőt nem voltam benne biztos, hogy fel bírok menni a tetejére. Azt gondoltam megyek, amíg bírok és mivel valószínűleg ez lefelé lesz nehezebb, inkább nem kockáztatom, hogy fennragadjak valahol..

 Ennek a hegynek a legtetejére akartunk felmászni

 Már a sziklás rész lábától csodálatos volt a kilátás

 Gergő és a hegycsúcs

 Nagyon messzire ellátni

Elindultunk fölfelé, de egy sziklafal tövénél megálltunk ismét fotózkodni. Én úgy döntöttem, hogy magasabbra nem is megyek, tényleg aggódtam a lefelé út miatt.. de aztán Gergő rávett egy kis hegymászásra és tényleg megérte.

 Gergő még a mászás előtt

 

Hegyi kecske

 

 Innen nem akartam továbbmenni..

 

és a kilátás

Miután felértünk a hegytetejére megebédeltünk, aztán fotózkodtunk egy kicsit. Néhány kép a kilátásról:

 

Gergő ebéd után

A hegy tetején levő kőtoronyra én raktam fel a legfelső követ

 "Az az én kövem"

 Kezdett felhősödni

Miután kipihentük magunkat a hegytetőn elindultunk lefelé. Szerencsére sikerült egy békésebb utat találni.

 Lefelé

Miután lemásztunk a hegyről az út felén már túl is voltunk, a hegytől távolodva, azért még néhány képet csináltam az első hegyemről, amit megmásztam. :)

 Ebből a távolságból már olyan hihetetlennek tűnt, hogy ott voltunk a tetején

 Felhők

 Mire hazaértünk nagyon elfáradtam, de szerintem jövő héten is túrázunk, ha szép időnk lesz..

Gibraltár

Hétvégére nagyon szép időnk lett, kitaláltuk, hogy túrázni megyünk, a cél ismét Gibraltár volt. A tervezett séta nagyjából 5 km volt, itt-ott kicsit meredek (425 méteres magasságból ereszkedtünk lefelé egészen a tengerszintig), de beiktattuk a helyi cseppkő barlang, a majom "odú", a gibraltári hegyoldalba vésett brit erőd és a Mór erőd meglátogatását.

Mivel nem akartunk nagyon elfáradni felfelé a "cable car"-ral mentünk. A menetideje összesen 6 perc, és a kilátás nagyon szép.

Épp csak felértünk a hegytetőre a majmok máris lecsaptak. Egy idősebb néni táskáját próbálták elrabolni, mert észrevették benne az elemózsiát. Végül kisebb harc árán, a néni megtarthatta a táskáját, a két zsemlét és az almát viszont a majmok ellopták. Győzedelmesen a néni előtt el is kezdték megenni.

 

A csúcsról lefelé kiépített úton haladtunk lefelé, a környezet nagyon szép volt. Íme én, kicsit fáradtan: 

 mindenesetre, a kilátás teljes mértékben kárpótolt a fáradtságért:

A Gibraltári Nemzeti Park jelképe: 

 Séta közben:

 Az első állomás a Szent Mihály cseppkő barlang volt. Nagyon nagy cseppkövek vannak, nagyon szépen ki van építve és színes fényekkel megvilágítva, de szerintem nem olyan szép, mint az Aggteleki barlang. Néhány kép:

A barlang belmagassága nagyobb, mint a magyar cseppkőbarlangoké, belül több lépcső is vezet lefelé.

 A cseppkő barlang után újra elindultunk lefelé. A képen mögöttem az Algeciras-öböl és az ott állomásozó teherhajók láthatók:

 Habár itt is beköszöntött az ősz, azért sikerült megint leégnem..

 A majom odú kissé kiábrándító volt.. alig néhány majom volt a felépítmény körül. (Bármelyik turista látványosságnál többet látni) Mindenesetre a víznél játszó kismajmok aranyosak voltak:

Az út mellett növő növények:

Ezek már a kilátónál  készültek:

A Gibraltári repülőtér, keresztbe a Gibraltárra vezető úttal (lámpás kereszteződéssel). A kifutópálya túloldalán Spanyolország, az innenső oldalán Gibraltár.

Kismajom a kilátónál: 

Katonai erőd a hegybe vésve: 

 Gergő mindent alaposan végigolvasott :)

 Majomcsalád az alagút kijáratánál:

Végül a mór erőd:

 Itt már nagyon fáradt és piros vagyok: