Néhány szó az időjárásról..

Mielőtt elindultunk, azt mondták, hogy hozzunk meleg ruhát is, mert télen akár 15 fokig is lehűl az idő. Ez eddig nem hangzott vészesnek.. azt viszont elfelejtették mondani, hogy ehhez időnként 40-50 km/h -s szél és eső társul.

Kicsit utánaolvastam a helyi klíma leírásának Wikipedián, az éghajlat itt mediterrán (ez gondolom nem újdonság). Az időjárást befolyásoló uralkodó szelek a Levante és a Poniente, a Levante Szaharából indul és Afrika felől hoz meleg, párás levegőt, és meleg tengeri áramlatokat. A Poniente pedig egy nyugati szél, ami az Atlanti-óceán felől hideg tengeri áramlatokat hoz és "friss" levegőt. Télen az uralkodó szél a Poniente, emiatt jellemző télen a sok csapadék. A statisztikák szerint a november a legesősebb hónap, ilyenkor átlagosan 140 mm eső esik, míg a napsütéses órák száma ebben a hónapban csak 150. Összehasonlításként májusban az átlagos csapadékmennyiség 30 mm, a napsütéses órák száma pedig 280, a nyáron pedig szinte nem is esik eső és a napsütéses órák száma 350-hez közelít.

Ez így elméletben nem hangzik olyan vészesen, de napok óta borzalmasan süvít a szél, no meg vízszintesen esik az eső. (Egyébként nincs hideg, a héten az átlaghőmérséklet 20 fok körül volt.)

Időjárás jelentés az aktuális időjárásról:

 (2012.11.08, valamikor 8:30 körül)

Ami talán egy kicsit érdekesebb, hogy is néz ki ez a valóságban:

  Vidám idő van, ma is.. 

.. szerencsére épp nem esik

Costa del Sol Walks - Los Cuchillos, Sierra de Canucha

 Hétvégi túrázásunk célja a Los Cuchillos, avagy "A Kések" volt. A túra útvonalat Gergő választotta a Costa del Sol Walks túrakönyvből.

A túra fontosabb paraméterei:

• Szintemelkedés: kb. 450 m
• Legnagyobb magasság: 1230 m
• A túra hossza: kb. 7 km

A térképünk

Nagyjából 750-800 méteres magasságból indultunk a térképen jelzett Refugio el Juanar ponttól. Először leereszkedtünk egy patak völgyébe (víz az nem volt, egy csepp se), majd a völgyben elsétáltunk a felfelé vezető ösvényig.

 

A túra kezdetét jelző szikla, és a túraútvonal térképe

 Innen indultunk, már ez is nagyon szép volt.. a cél a képen látható nagyobbik hegy mögötti hegy csúcsa volt

Az ösvény elég szűk volt, no meg rengeteg kő volt az úton. Nagyon figyelni kellett a lábunk elé, én rendszeresen megbotlottam valamiben, mert nem bírtam megállni, hogy ne gyönyörködjek a kilátásban.

 

Ösvény felfelé (itt azért már nagyon figyeltem)

 És nagyon sokszor megálltam, mert tényleg fantasztikus volt a kilátás (és fárasztó a sétálás)

A túra első felében egy vékony ösvényen haladtunk felfelé, a túrakönyv szerint, 100 lépés alatt 1 métert emelkedtünk. Ez a része volt a túrának legfárasztóbb.

 Az első pihenő, a kilátás csodálatos, én pedig itt voltam talán a legfáradtabb

 Talán ezen a képen látszik a legjobban, hogy milyen meredek volt az út

Szerencsére hamar felértünk olyan 1000 méteres magasságba, ott már viszonylag sík terepen kerültük meg a hegycsúcsot. A hegy megkerülése után újabb pihenőt tartottunk, mielőtt elindultunk volna a csúcs felé.

 A cél

 A kilátás

 Rengeteg hegy mindenfelé

Az úton kétszer futottunk össze más turistákkal, egyébként a hely nagyon békés volt, a szelen és néhány madáron kívül nem hallottunk semmit.

 

Gergő, már majdnem a hegytetőn

 Egész jól bírtam a sok felfelé mászást..

Mikor megláttam a hegytetőt nem voltam benne biztos, hogy fel bírok menni a tetejére. Azt gondoltam megyek, amíg bírok és mivel valószínűleg ez lefelé lesz nehezebb, inkább nem kockáztatom, hogy fennragadjak valahol..

 Ennek a hegynek a legtetejére akartunk felmászni

 Már a sziklás rész lábától csodálatos volt a kilátás

 Gergő és a hegycsúcs

 Nagyon messzire ellátni

Elindultunk fölfelé, de egy sziklafal tövénél megálltunk ismét fotózkodni. Én úgy döntöttem, hogy magasabbra nem is megyek, tényleg aggódtam a lefelé út miatt.. de aztán Gergő rávett egy kis hegymászásra és tényleg megérte.

 Gergő még a mászás előtt

 

Hegyi kecske

 

 Innen nem akartam továbbmenni..

 

és a kilátás

Miután felértünk a hegytetejére megebédeltünk, aztán fotózkodtunk egy kicsit. Néhány kép a kilátásról:

 

Gergő ebéd után

A hegy tetején levő kőtoronyra én raktam fel a legfelső követ

 "Az az én kövem"

 Kezdett felhősödni

Miután kipihentük magunkat a hegytetőn elindultunk lefelé. Szerencsére sikerült egy békésebb utat találni.

 Lefelé

Miután lemásztunk a hegyről az út felén már túl is voltunk, a hegytől távolodva, azért még néhány képet csináltam az első hegyemről, amit megmásztam. :)

 Ebből a távolságból már olyan hihetetlennek tűnt, hogy ott voltunk a tetején

 Felhők

 Mire hazaértünk nagyon elfáradtam, de szerintem jövő héten is túrázunk, ha szép időnk lesz..

Gibraltár

Hétvégére nagyon szép időnk lett, kitaláltuk, hogy túrázni megyünk, a cél ismét Gibraltár volt. A tervezett séta nagyjából 5 km volt, itt-ott kicsit meredek (425 méteres magasságból ereszkedtünk lefelé egészen a tengerszintig), de beiktattuk a helyi cseppkő barlang, a majom "odú", a gibraltári hegyoldalba vésett brit erőd és a Mór erőd meglátogatását.

Mivel nem akartunk nagyon elfáradni felfelé a "cable car"-ral mentünk. A menetideje összesen 6 perc, és a kilátás nagyon szép.

Épp csak felértünk a hegytetőre a majmok máris lecsaptak. Egy idősebb néni táskáját próbálták elrabolni, mert észrevették benne az elemózsiát. Végül kisebb harc árán, a néni megtarthatta a táskáját, a két zsemlét és az almát viszont a majmok ellopták. Győzedelmesen a néni előtt el is kezdték megenni.

 

A csúcsról lefelé kiépített úton haladtunk lefelé, a környezet nagyon szép volt. Íme én, kicsit fáradtan: 

 mindenesetre, a kilátás teljes mértékben kárpótolt a fáradtságért:

A Gibraltári Nemzeti Park jelképe: 

 Séta közben:

 Az első állomás a Szent Mihály cseppkő barlang volt. Nagyon nagy cseppkövek vannak, nagyon szépen ki van építve és színes fényekkel megvilágítva, de szerintem nem olyan szép, mint az Aggteleki barlang. Néhány kép:

A barlang belmagassága nagyobb, mint a magyar cseppkőbarlangoké, belül több lépcső is vezet lefelé.

 A cseppkő barlang után újra elindultunk lefelé. A képen mögöttem az Algeciras-öböl és az ott állomásozó teherhajók láthatók:

 Habár itt is beköszöntött az ősz, azért sikerült megint leégnem..

 A majom odú kissé kiábrándító volt.. alig néhány majom volt a felépítmény körül. (Bármelyik turista látványosságnál többet látni) Mindenesetre a víznél játszó kismajmok aranyosak voltak:

Az út mellett növő növények:

Ezek már a kilátónál  készültek:

A Gibraltári repülőtér, keresztbe a Gibraltárra vezető úttal (lámpás kereszteződéssel). A kifutópálya túloldalán Spanyolország, az innenső oldalán Gibraltár.

Kismajom a kilátónál: 

Katonai erőd a hegybe vésve: 

 Gergő mindent alaposan végigolvasott :)

 Majomcsalád az alagút kijáratánál:

Végül a mór erőd:

 Itt már nagyon fáradt és piros vagyok: